Anna

V. osztalyos voltam amikor eloszor a fulembe csendult ez a nev: ANNA, egy aranyos, mosolygo lany neve volt. Akkor meg gyerek esszel elhataroztam, ha kislanyom szuletik valaha, Annanak keresztelem. Azota eltelt lassan masfel evtized es nekem van egy ANNAM, aki oly boldogga. telitette teszi eletemet. Ha ram mosolyog , elolvad a szivem. Egy nyugodt, kiegyensulyozott babaval ajandekozott meg a jo Isten. Nem is fogtam fel amikor terhes voltam, hogy ilyen nehez feladatra valalkoztam. Nem mertem fel, hogy mekkora felelosseggel, kotelezettseggel jar egy baba nevelese. Soha nem ertettem mit is jelent anyanak lenni. Egyszeru feledatnak gondoltam, most mar belatom, nem igy van. Egy eletke van a kezedbe akit nevelni, oktatni kell, jo peldat kell mutatni neki. Egy baba meg nem tud semmit, de mindent erez, erzi ha anyja banatos, vagy eppen boldog. Erzi hogy szeretik, es a szeretetre szuksege van akar a taplalekra. A szeretet neki letfenntarto ero, amelyet elsosorban a szuleitol kaphat meg, es foleg az anyatol, hiszen hova bujik, vagy szalad a kisgyerek, ha valami gond van, mindig az anyjahoz, ahol szeretet es biztonsag veszi korul. Ez a sok-sok nehezseg, faradtsagos munka ellenere is azt mondom, hogy kituntetes anyanak lenni.