Keresztelo

a nyari locsi locsi

nagymamival

a keresztszulokkkel

nagymamaval

keresztmamikkal

setalok

Augusztus 22-en volt a lanyom kereszteloje. Gyonyoru, ragyogo, meleg nyari nap volt. Anna a szertartason jol viselkedett, nem sirt meg a locsi-locsikor sem, sot mely csendben varta, hogy mi is tortenik, aztan a vegen a tiszteletes urtol csak annyit kerdezett: vag? Vag? azaz vege? Olyan jo erzes toltott el ezen a vasarnapon, Anna mellett egy kicsit en is a nap unnepeltjenek ereztem magam, hiszen en tolmacsoltam Anna mindennapjait az erdeklodo rokonsagnak. Osszegyult a csalad, hirtelen Anna lett mindenki szeme fenye: milyen ugyesen megy...hogy mosolyog...szallingoztak a kellemes megjegyzesek. Kell ennel tobb egy edesanyanak, a lelkemet melegseg ontotte el es biza egy-egy megjegyzes meg konnyet is csalt a szemembe. Olyan buszke es boldog voltam, eletem egyik legszebb napja volt. Anna mosolya, apro, kedveskedo mozgasai bearanyoztak az unnepseget. Kiveteles orommel tolt el, hogy Anna edesanyja lehetek: egy iciri-piciri tunderke mindennapjait csodalhatom, en nevelhetem, oltoztethetem, setaltathatom. Csodalatos dolog edesanyanak lenni. Hala legyen az Urnak ezert az isteni ajandekert, aki aranyba oltozteti mindennapjaimat. Akinek szeretetet erzem nap mint nap. Anna lassan egy evet tolt, kiegyensulyozott, vidam baba. Izgi-mozgi nem all meg egy percre sem. Gyorsan megbaratkozik az idegenekkel, foleg ha mennek vele, akkor szinte el sem lehet szakadni tole. Csak menni es menni akar allandoan. Biztonsagosan lepik, de csak ha valamibe kapaszkodhat. Sajna meg nem volt ataludt ejszakank, de azert nem panaszkodhatunk. Mar van nyolc fogicank. Eszunk-iszunk ugyesen, neha mar egyedul is.