Hala

egy szereto nagymama olelese

most mar mehetunk setalni

elegedettek mindketten



jollaktam...elegedett mosoly az arcomon

November 10-en Reka napjan arra ebredtunk, hogy nincs reggeli az asztalon, azaz nincs tejcsi, hiaba szopizott Anna baba, nem volt mit adnom neki. Borzaszto erzes volt, mintha megfosztottak volna valmitol, egy kincstol, amit eddig tudtam adni a kislanyomnak. Akkor ugy ereztem ez volt az egyetlen kincs amit tudtam adni neki es most tobb nincs, elvettek tolem. Amikor nem latott senki zokogtam, mint egy kisgyerek akinek elvettek legdragabb jatekat. Belulrol jovo mely fajdalmat ereztem. Osszeszorult a szivem es ereztem, hogy megbuntetett a jo Isten, hiszen halatlan voltam, azert a sok draga kincsert amitvel megajandekozott. Egesz nap szenvedtunk Annaval, o az ehseg miatt, en pedig a lelki fajdalom miatt. A tejport nem fogadta el a kislanyom, akarmennyire is igyekeztem. Inkabb ehezett es alomba sirta magat. Ezt latni borzaszto erzes volt. A kovetkezo idezet tudna a legjobban leirni mit is ereztem: "Aki elkuldi es masokkal taplaltatja szulottjet, elvagja, legalabb is meggyengiti, meglazitja a szeretetnek a szuloket es gyereket osszekapcsolo szoros termeszet adta lelki koteleket" Aullus Gellius
Lattam a csaladtagokon is a fajdalmat, csalodottsagot, hogy nincs tej. Mindenki etetett, itatott, tejmeghozo jo tanacsokkal lattak el. En konnyeztem es a lelkem verzett es egyetlen remenyem maradt az IMA. Fohaszom meghallgatasra talalt a jo Istennel es masnap reggel, mar volt tej Anna reszere. Ennek mindannyian orvendtunk, a legjobban talan Anna, akin akkor lattam legeloszor, hogy mosolyog a cicinek, ez az edes mosoly konnyeket csalt a szemembe es halat a szivembe. Az eg fele neztem es azt rebegtem elcsuklo hangon: Koszonom Istenem.