2009. november 6., péntek

szinte ket honaposan

Gyorsvonat robogasakent telnek napjaink, csak a reggelekre es az estekre leszek figyelmes es a kislanyom gyarapodasara. Estenkent gorcsok kinozzak szegenykemet, igy 2-3 orat fajdalmak kozepette toltunk el, neki a pocakja faj, nekem pedig az o fajdalma. A kolleganom szavai jutnak eszembe, aki azt mondta: Meglatod a kovetkezo ket ev sirassal es kakival lesz tele, de eleted ez legszebb periodusa. Ez igy is van, valoban eletem legszebb napjait toltom a kislanyom Anna mellett, aki ha ram mosolyog minden banatom es fajdalmam elmulik, ha ramnez csillogo szemeivel erzem, hogy egy csodaval ajandekozott mg a jo Isten, rambizta gyermeket, hogy gondjat viseljem, hogy neveljem.
Koszonom Uram, hogy kisbabaval aldottal meg, halas vagyok ezert az eletert akivel megajandekoztal. Tudom, hogy a neveles lesz eletem legszebb, legcsodalatosabb feladata, hiszen tudom, hogy gyereket nevelni, latni hogyan no es valik ember belole, a sok-sok munka ellenere is a legtobb szulonek elete legszebb beteljesuleset jelenti. Es ez-alkotas. Olyan alkotas amely eletunk folytatasat, a halhatatlansag erzeset kelti bennunk. Nincs alkotas a vilagon, amelynek orome ehhez hasonlithato.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése